2014. november 26., szerda

Prológus

-Utálom ezt a szoknyát!-morogtam a tükör előtt, az ünneplőmet nézve.
-Nyugodj meg kislányom, nagyon csinos vagy!-biztatott anya, de nem hatott, akármennyire is kedvesen mondta.
-Ahh...Mehetünk anya!-erőltettem mosolyt az arcomra.
-Kriszti, gyere már!-kiabált anya fel az emeletre.
-Mondtam már, hogy ne hívj Krisztinek! A nevem Krisztián!-szaladt le a lépcsőn egy mogorva arcú fiú.
-Jajj kicsim!-mondta anya, miközben felrángatta magára a cipőt.
-Ahhggrrr...--vágott pofát az öccsém.
-Jajj!-csaptam a homlokomra.-Hópihe!-rohantam a konyhába, ahol egy fehér macska ült egy piros tál mellett, és engem bámult az zöld szemeivel. Gyorsan előkaptam egy konzerv macskaeledelt, és megetettem, mire elkezdett dorombolni. Megsimogattam, és elbúcsúztam tőle, majd rohantam, mert anya már kiállt a kocsival a garázsból.
-Már bepakoltam a bőröndöket. Gyere!-szólt ki anya az autóból.
-Krisz?-kérdeztem, míg beülök a járműbe.
-Itt vagyok!-szállt be ő is. Elindultunk, és néztem a kis házunkat, amíg be nem kanyarodtunk.
-Hiányozni fog Miskolc és ti is!-mondtam. Két perc múlva megálltunk Krisz sulija előtt, és kiszálltam vele együtt.
-Gyere te! Hiányozni fog a világ legjobb öccse!-öleltem meg szorosan.
-Nekem is a legjobb nővér!-mondta, majd elengedtem, és beszálltam a kocsiba. Megvártuk míg bemegy a suliba, utána elindultunk Debrecen felé.

***
Kiszálltam az autóból, és felnéztem a nagy épületre, amire ez volt írva: Leonardo da Vince Rajz Művészeti Gimnázium és Kollégium. 
Akkor még nem tudtam, hogy ebben suliban, amelybe abban a pillanatban betettem a lábamat, az életem legszebb négy évét fogom leélni...

***
Geri szemszöge

Befordultam a termem folyosójára, és nekiütköztem valakinek, akit rögtön el is kaptam a derekánál fogva.
-Úúú bocsi, nem figyeltem, és köszi, hogy megfogtál!-mondta egy fekete hajú lány előttem.
-Semmi, én sem figyeltem.-mondtam lesütött szemmel.
-Bocsi, de nekem sietnem kell,mert elsős vagyok, és beszélni akar velünk az ofő, még az ünnepség előtt.-szaladt el, de még egyszer visszafordult, és rám mosolygott. Nagyon kedvesnek tűnik. Meg kéne ismerni. Azt mondta elsős?...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése