Bocsánat, hogy sokáig nem hoztam részt, csak tanulás külön óra, és csak mostanra sikerült megjavítani a gépem. Köszönöm a türelmetek! :)
-Áááááá.-ásítottam, miután kinyomtam a telefonom, ami ébresztett. Kollégista voltam, és sajnos nem volt szobatársam. Kikecmeregtem az ágyból, és gyorsan előkaptam egy nadrágot, pólót, fehérneműt, és bementem a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzak.Amikor visszamentem a szobámba, addigra sikerült valamennyire felébrednem. Gyorsan összepakoltam a cuccaim, lementem a lépcsőn, majd ki az épületből, és beugrottam a sarki pékségbe valami ennivalóért. Mentem a suli felé, de útközben kaptam egy üzenetet. Megnéztem, és ez állt benne: "Szia Rebi, kések, mert elaludtam. Berni <3". Beértem az iskolába, és Gréti már bent volt.
-Hali csajszi!-köszöntött, és szorosan megölelt.
-Szia!-öleltem vissza.-Berni késik ma, mert elaludt.-mondtam, miután leültem a helyemre, és lepakoltam.
-Remélem hamar beér.-szólt. Hirtelen elsötétült előttem minden, és egy meleg kezet éreztem a szememen.
-Na ki vagyok?-szólalt meg a kéz tulajdonosa, vagyis azt hittem, hogy az.
-Tomi?-kérdeztem a hang alapján.
-Nem-mondta a kéznek az igazi tulajdonosa, Geri.
-Sziasztok!-köszöntem nekik, amikor végre megint láttam.
-Helló! Berni?-kérdezte Tomi, amikor látta, hogy a hippi lány nincs a teremben.
-Elaludt.-mondtuk egyszerre Grétivel.
-Oké. Csak annyit szeretünk volna megkérdezni, hogy eljöttök-e ma délután forró csokizni? És közben többet is megtudhatnánk egymásról. Jöttök?-kérdezte Geri azokkal a szép kék szemeivel.
-Én ráérek.-válaszolt rögtön Gréti, és mindhárman kérdőn néztek rám. Hát nem tudom...nem lógtam még nagyon fiúkkal együtt délután, kicsit fura lesz, de legyen hisz jófejnek tűnek.
-Megyek, miért is ne.-mondtam.
-Szuper! Kérdezzétek majd meg a Bernit is. Jó?-kérdezte Tomi, miközben kimentek a teremből.
-Oké. Sziasztok!-szóltam utánuk, majd még láttam, ahogy visszanéz Geri, és rám mosolyog.
Konkrétan végigrajzolgattam a matekórát...És az összeset, mert annyira ideges voltam. A lányok próbáltak nyugtatni(Berni megjött 2. óra végére), hogy ne parázzak, hisz ők jófejek, meg a barátaink, mert persze miért voltam ideges? Hát persze, hogy a délutáni forró csokizástól....Hisz nem tudom, hogy kell előttük viselkedni...Mi van, ha valamit rosszul csinálok, vagy mit tudom én...Wáááh félek...!!!
***
Délután....ez is elérkezett...huhh...nyugi...Amikor összepakultunk utolsó óra után kimentünk a folyosóra...és igen...ők ott vártak minket...MINKET a folyosón. Remegett mindenem, eddig nem nagyon voltak közös programjaim fiúkkal.
-Kész vagytok?-kérdezte Geri, azzal a szép mosolyával.
-Üh...ühüm...-nyögtem ki a padlót nézve.
-Akkor menjünk-mosolygott ránk Tomi.
Elindultunk, hogy keressünk a közelben egy helyet, ahol ihattunk egy forró csokit. Hamar találtunk is egyet, ahol le is ültünk, és rögtön rendeltunk 5 forró csokit.
-Na, És nektek van tesvéretek?-kezdte az ismerkedést Tomi.
-Nekem van egy húgom, Timi.-válaszolt Berni mosolyogva.
-Nekem nincs.-mondta Gréti.
-Nekem egy öccsém, Krisztián..-válaszoltam utoljára.
-Kettő báty.-mondta Geri.-Domonkos és Máté.-fejezte be.
-Hát, nekem sincs.-szólt Tomi.
Miután kihozták a forró csokikat, ami megjegyzem nagyon finom volt, még többet beszéltünk, kérdezgettünk a másiktól, amit meg akartunk tudni róla. A végére valamennyire fel is engedtem, és már én is többet beszéltem. Összefoglalva jó volt, és örülök, hogy igent mondtam.
Amikor végeztünk együtt mentünk, amíg szét nem váltak útjaink.
