Nagyon, nagyon sajnálom, hogy ennyi ideig nem hallottatok felőlem... :(( Csak annyi dolgom és gondom volt az elmúlt időben... Tudom, tudom erre nincs magyarázat, hogy szó nélkül itt hagyom a blogot ilyen sokáig...Ezért próbáltam kicsit hosszabat írni, mint eddig, nem tudom sikerült-e, de igyekeztem. És most már nagyon remélem, és úgy is látom, hogy hetente lesz fent új rész. :))
Na, nem is beszélek többet, jó olvasást, remélem tetszik! :)
U.I.: Valószínűleg, hamarosan kicsit rendbe hozom a blog külsejét, barátnőm segítségével. :)
1 hónappal később...
Reggel, amikor felkeltem, rájöttem, hogy már egy ideje ebben a suliban tanulok, és mennyire megszoktam, mintha idejárnék 5 éve. Ránéztem az órámra, és rögtön abba is hagytam az elmélkedést, mert háromnegyed nyolcat mutatott. Hogy aludhattam el ennyire?!?! Gyorsan kipattantam az ágyból, és néhány ruhadarabot a kezembe kapva rohantam a fürdőszobába... Még egy ok, amiért nem jo, ha az embernek nincs szobatársa...nem ébreszt fel, ha a telefonod úgy dönt, hogy nem kelt fel. Amikor kész voltam mindennel, gyorsan felkaptam színes táskámat, és már kint is voltam a folyosón. Óóó. de jó. hogy a földszinten lakom. Kimentem a kapun, már az egész kollégium üres volt, innen is tudtam, hogy biztos el fogok késni. Átrohantam az úton, mert a kollégiummal szemben volt a gimnázium. Amint bent voltam a suliban, gyors léptekkel siettem a termünk felé. Egy árva lélek sincs már a folyosón...nem merem megnézni, hogy mennyit késhettem. Benyitottam az ajtón, mire a tanár elcsendesedett, és kiváncsian nézett rám.
-Nocsak, mégiscsak szándékoztál bejönni az órámra?-kérdezte rideg hangon a kémia tanár. Igen, érzem nem én leszek a kedvenc tanulója.-20 perc késéssel persze-fejezte be mondandóját, majd helyemre parancsolt, én pedig óra végig próbáltam minél jobban meghúzni magam. Amikor kicsöngettek nagyot sóhajtva könnyebbültem meg.
-Szia csajszi! Elaludtál?-nevetett rám Berni.
-Igen-motyogtam, mert igenis jól tudtam, hogy azon röhögött, ahogy a tanár kiosztott, pedig egyáltalán nem vicces.
-Szia Rebi! Kijöttök?-mosolygott rám, majd az ajtóra bökött.
-Menjünk!-álltam fel a helyemről, és két barátnőm után indultam.
-Hello lanyok!-köszöntek hátulról nekünk a folyosón, mire megfordulva két már jó barátunkká vált sráccal találtuk szembe magunkat.
-Sziasztok!-köszöntünk nekik vissza, mire mindhárman kaptunk az arcunkra egy puszit.
-Hova tartotok?-kérdezte Tomi, miközben elindultunk.
-Mi se tudjuk-nevetett fel Berni.
-Én a büfébe szeretnék menni-mondta Gréti ránk nézve.
-Mi is odaindultunk-szólt Geri, és megfogta a kezem. Én értetlenül néztem rá. Ez meg mi?! Miért fogja a kezem? Jesszusom... Kicsit kínosan éreztem magam, ezért próbáltam kiszabadítani a tenyerem, de nem sok sikerrel, mert Gergő erősen fogta azt. A sorban is végig fogta, és én meg miután rájöttem hiába próbálkozok, nem fogja elengedni, kezdtem kicsit belenyugodni. Mikor a termünkhöz értünk, be is csengettek, ezért elköszöntek, majd Geri elengedte a kezem, rám kacsintott és barátja után sietett.
-Ez meg mi volt csajszikám?-nézett rám vigyorogva Berni.-Megfogta a kezed? Rád kacsintott? Szerelem szagot érzek-nézett rám sokat sejtetőn.
-Berni, dehogyis. Nemjárunk!-tiltakoztam, hisz tényleg így volt, és én se igazán értettem mi volt ez az egész.
-Vagy csak nekünk nem mondjátok el-kezdett bele Gréti is.
-Nem!! Nem járunk!-szóltam erélyesebben.
-Még!-tartotta fel mutatóujját Berni vigyorogva. Megforgattam a szemem, de már nem szóltam semmit, mert közben bejött a tanár.
Órák után a suli előtt találkoztunk a srácokkal.
-Sziasztok! Mentek haza?-kérdezte Tomi. Rájuk néztem, de amint Gerire ért a pillantásom, és megláttam aranyos, féloldalas mosolyát, lesütöttem a szemem zavaromban.
-Igen-mondtuk mindhárman egyszerre.-Csajos délutánt szeretnénk tartani.-tette hozzá Gréti, elköszöntünk tőlük, és elindultunk. Egy kéz ragadta meg a vállam, és visszatartott.
-Erre csajos délutánra biztos nem lehetk meghívott?-kérdezte a fülembe dünnyögve.
-Ne..nem-nyögtem ki. A pulzusom az egekbe szökött, és a térdem megremegett.
-Kár...akkor szia-nyomott puszit arcomra és indult is vissza. Én utána fordultam és néztem, ahogy Geri elsétál Tomihoz és együtt indulnak el.
_Rebi mit csinálsz? Gyere már!-néztek hátra a lányok, és magamban hálát adtam, amiért csak most vették észre, hogy lemaradtam, és nem látták ezt a kis jelenetet.
A szobámba érve lepakoltam, és már indultam is volna a lányokhoz, de a szemem megakadt a falamra kitett rajzok egyikén...A tigrisen, amit még év elején "mintázott" rólam Geri. Furcsa érzés keletkezett a gyomromban. Elég furára sikeredett a mai nap... Kirázott a hideg az emléktől, ahogy Geri lehelete csiklandozza a fülem. Lehunytam a szemem, lenyugodtam, és kiléptem a szobám ajtaján. Miután becsuktam, és megfordultam beleütköztem egy mellkasba. Felnéztem, és a mellkas tulajdonosa lehajolt hozzám, és megcsókolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése