4. fejezet

Sziasztok! Itt van máris az új rész! Sajnálom, már tegnap kész volt, de csak most volt időm felrakni. Remélem tetszik! Ha igen kérlek írjátok le, és aki már idetévedt toborozzon embereket a baráti köréből! Köszi előre is! :)
És még annyi, hogy a barátnőm már dolgozik a fejlécen, és a blog kinézetén, úgyhogy hamarosan rendbe szedem. ;)

Lefagytam. Erre vártam már egy ideje... Igen, szerelmes vagyok azt hiszem... Geribe....
De ő biztos nem az! A srác is hamar rájött, hogy valami nem stimmel így egyszerre löktük el a másikat.
-Mi a...?-nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Hogy az a...?-bámultam én is rémülten a szeménbe.
-Hol van Fanni?-kérdezte pár perc múlva az emós srác, azt hiszem Dominik. Igen, a 11-es fura, titokzatos fiú volt az, aki hirtelen "letámadott". Ki az a Fanni?
-Az meg ki?-néztem rá furán, és még próbáltam megemészteni az elöző dolgokat.
-Hát, aki itt lakik a 23-as szobában-mutatott be az ajtón.
-Arghh....ez nem a 23-as, hanem a 22-es...-dörzsöltem meg az arcom idegesen.-Hogy lehet eltéveszteni?-tártam szét a karom, és önkénytelenül beugrottak a képek. Elfintorodtam.
-Uuu...basszus!-csapott a homlokára.-Annyira sajnálom! Én nem akartam! Ugye, megbocsátasz?-láttam a szemeiben a megbánást, és a reményt. Tudjuk rólam, hogy nem tudok emberekre haragudni huzamosabb ideig, bármit tett a személy.
-Felejtsük el-mosolyogtam rá, mire ő hálásan nézett le rám.
-Huhh...de...mi? Neee!-tört rá a felismerés.-Ugye, ez nem számít megcsalásnak? Mi van, ha Fanni megtudja?-fogta az arcát kéttsegbeesve. Aha...akkor Fanni a barátnője.-Jesszus, nem! Nem! Nem!-hadonászott a kezeivel össze-vissza.
-Myugi már, így csak még jobban felhívod ránk a figyelmet-húztam be a szobámba a karjánál fogva.-Először is nyugodj meg!-csuktam be magunk után az ajtót, és lenyomtam Dominikot az ágyamra, végén még itt elájulna nekem.-Dominik, ugye? Én Hanna vagyok-ültem mellé mosolyogva. Úgy látszott sikerült kicsit lenyugodnia, és visszamosolygott.
-Igen, Dominik. De honnan tudod?-fordult felém teljes testével, és kiváncsian mért végig fél szemével, ami kilátszott a haja mögül. Most nézte meg először a lányt, akit félreértésből megcsókolt.
-Amikor bejöttél évelején a rajzszakkörre, megkérdeztem barátaim, hogy ki vagy. De ők csak a nevedet tudták.-emlékeztem vissza az első héten történtekre.
-Óóó értem. Melyik osztályba jársz? Elsős vagy, igaz?-kérdezte, és körülnézett a szobámban. Megnézte magának az egy-két posztert a falon, és a jóval több rajzomat.
-9/b-be járok-válaszoltam, miközben ő tovább nézte a rajzaim.
-Én 11/a-fordult végre vissza felém.-Ezeket mind te rajzoltad?-mutatott a képeimre.
-Igen...vagyis, azt nem-álltam fel, és séltáltam oda Geri tigriséhez.-Ezt az egyik barátom, még első héten.-néztem meg megint a rajzot. Annyira jól rajzol... Nem úgy, mint az idejárok többsége. Valahogy nem tudom, máshogy. Látszanak az érzelmek rajta...
-Hahó, figyelsz?-integet a kezével az arcom előtt.
-Öhmm...bocs, mit mondtál?-szentelem újra neki a figyelmem, és visszaültem.
-Semmit, csak megkérdeztem, hogy nem akarsz-e holnap eljönni suli után valahova. Nem randi, csak úgy, kárpótlásból, hogy ilyen kínos helyzetbe hoztalak az előbb.-nézett rám reménnyel teli szemével.
-Szerintem lehet róla szó-mosolyogtam rá.
-Akkor jó, holnap órák után, suli előtt találkozunk?-mondta.
-Oké. Hogy hogy emós vagy, hisz nem is vagy olyan személyiségileg?-kérdeztem, mert ez már a beszélgetés kezdete óta fúrta az oldalam.
-Hát...öhmm...ez egy hosszú történet, és csak most ismertelek meg, úgyhogy ha nem baj, nem osztanám még meg veled-komorult el, majd rám nézett félve, én pedig bólintottam, hogy megértem.-A másik ok pedig, hogy igazából eléggé magába zárkozós típus vagyok, nem az a társasági ember. Nincs sok barátom-fejezte be.
-Akkor velem, hogy hogy ilyen vagy?-kiváncsiskodom tovább.
-Nem tudom. Amint megláttalak, valami megfogott benned. Olyan, árad belőled a pozitívság, ami eléggé szimpi tulajdonság, ezErt úgy gondoltam, benned bízhatok-nézte zavartan az ölében lévő kezeit, amiken fekete karkötők lógtak, egy kis félmosollyal ajkain.
-Látom, megnyugodtál. Figyelj, ez nem számít megcsalásnak, hisz te nem ezt akartad. És nyugi, tőlem biztos nem tudja meg. Viszont nekem most mennem kell a barátnőimhez-álltam fel, és az ajtóm felé indultam.
-Oké, úgyis nekem is dolgpm van a szomszéd szobában-nevetett fel, miközben mellém sétált. Kedves srácnak tűnik. Aranyos a nevetése, de úgy érzem nem használja olyan gyakran. Én is felröhögök, és kinyitom, majd becsukom az ajtót mögöttünk.
-Akkor holnap!-kacsint rám a kilátszó szemével, majd elindul a következő ajtóhoz, én meg elmegyek a Grétiékhez.
-Sziasztok!-nyitok be az ajtón.
-Hellóóó!-küldenek felém egy nagy mosolyt.-Kezdődhet is a csajos nap!-mondja Berni.
Hamar eltelt az idő, néztünk filmet, megnéztük az Igazából szerelmet, festettünk körmöt, nevettünk, beszélgettünk mindenféléről és a csajok nem kérdezősködtek Gerivel kapcsolatban, aminek nagyon örülök. Este hétkor elköszöntem tőlük, és visszamentem a szobámba. Miután tele ettük magunkat pattogatott kukoricával, ezért nem voltam éhes, úgyhogy gyorsan lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba. Akármennyire is aludni szerettem volna,a gondolataim végig egy személy körül forogtak. Igen, Geri. Miért csinálta ezeket? Megfogta a kezem. Flörtölt velem, tisztán hallatszott a hangján. És a suli előtt történtek. Brr... Megint végigfut egy jóleső bizsergés a hátamon az emlékre. Végre még egy kis agyalás után elaludtam.

3. fejezet

Nagyon, nagyon sajnálom, hogy ennyi ideig nem hallottatok felőlem... :(( Csak annyi dolgom és gondom volt az elmúlt időben... Tudom, tudom erre nincs magyarázat, hogy szó nélkül itt hagyom a blogot ilyen sokáig...Ezért próbáltam kicsit hosszabat írni, mint eddig, nem tudom sikerült-e, de igyekeztem. És most már nagyon remélem, és úgy is látom, hogy hetente lesz fent új rész. :))
Na, nem is beszélek többet, jó olvasást, remélem tetszik! :)
U.I.: Valószínűleg, hamarosan kicsit rendbe hozom a blog külsejét, barátnőm segítségével. :)


1 hónappal később...
Reggel, amikor felkeltem, rájöttem, hogy már egy ideje ebben a suliban tanulok, és mennyire megszoktam, mintha idejárnék 5 éve. Ránéztem az órámra, és rögtön abba is hagytam az elmélkedést, mert háromnegyed nyolcat mutatott. Hogy aludhattam el ennyire?!?! Gyorsan kipattantam az ágyból, és néhány ruhadarabot a kezembe kapva rohantam a fürdőszobába... Még egy ok, amiért nem jo, ha az embernek nincs szobatársa...nem ébreszt fel, ha a telefonod úgy dönt, hogy nem kelt fel. Amikor kész voltam mindennel, gyorsan felkaptam színes táskámat, és már kint is voltam a folyosón. Óóó. de jó. hogy a földszinten lakom. Kimentem a kapun, már az egész kollégium üres volt, innen is tudtam, hogy biztos el fogok késni. Átrohantam az úton, mert a kollégiummal szemben volt a gimnázium. Amint bent voltam a suliban, gyors léptekkel siettem a termünk felé. Egy árva lélek sincs már a folyosón...nem merem megnézni, hogy mennyit késhettem. Benyitottam az ajtón, mire a tanár elcsendesedett, és kiváncsian nézett rám.
-Nocsak, mégiscsak szándékoztál bejönni az órámra?-kérdezte rideg hangon a kémia tanár. Igen, érzem nem én leszek a kedvenc tanulója.-20 perc késéssel persze-fejezte be mondandóját, majd helyemre parancsolt, én pedig óra végig próbáltam minél jobban meghúzni magam. Amikor kicsöngettek nagyot sóhajtva könnyebbültem meg.
-Szia csajszi! Elaludtál?-nevetett rám Berni.
-Igen-motyogtam, mert igenis jól tudtam, hogy azon röhögött, ahogy a tanár kiosztott, pedig egyáltalán nem vicces.
-Szia Rebi! Kijöttök?-mosolygott rám, majd az ajtóra bökött.
-Menjünk!-álltam fel a helyemről, és két barátnőm után indultam.
-Hello lanyok!-köszöntek hátulról nekünk a folyosón, mire megfordulva két már jó barátunkká vált sráccal találtuk szembe magunkat.
-Sziasztok!-köszöntünk nekik vissza, mire mindhárman kaptunk az arcunkra egy puszit.
-Hova tartotok?-kérdezte Tomi, miközben elindultunk.
-Mi se tudjuk-nevetett fel Berni.
-Én a büfébe szeretnék menni-mondta Gréti ránk nézve.
-Mi is odaindultunk-szólt Geri, és megfogta a kezem. Én értetlenül néztem rá. Ez meg mi?! Miért fogja a kezem? Jesszusom... Kicsit kínosan éreztem magam, ezért próbáltam kiszabadítani a tenyerem, de nem sok sikerrel, mert Gergő erősen fogta azt. A sorban is végig fogta, és én meg miután rájöttem hiába próbálkozok, nem fogja elengedni, kezdtem kicsit belenyugodni. Mikor a termünkhöz értünk, be is csengettek, ezért elköszöntek, majd Geri elengedte a kezem, rám kacsintott és barátja után sietett.
-Ez meg mi volt csajszikám?-nézett rám vigyorogva Berni.-Megfogta a kezed? Rád kacsintott? Szerelem szagot érzek-nézett rám sokat sejtetőn.
-Berni, dehogyis. Nemjárunk!-tiltakoztam, hisz tényleg így volt, és én se igazán értettem mi volt ez az egész.
-Vagy csak nekünk nem mondjátok el-kezdett bele Gréti is.
-Nem!! Nem járunk!-szóltam erélyesebben.
-Még!-tartotta fel mutatóujját Berni vigyorogva. Megforgattam a szemem, de már nem szóltam semmit, mert közben bejött a tanár.
Órák után a suli előtt találkoztunk a srácokkal.
-Sziasztok! Mentek haza?-kérdezte Tomi. Rájuk néztem, de amint Gerire ért a pillantásom, és megláttam aranyos, féloldalas mosolyát, lesütöttem a szemem zavaromban.
-Igen-mondtuk mindhárman egyszerre.-Csajos délutánt szeretnénk tartani.-tette hozzá Gréti, elköszöntünk tőlük, és elindultunk. Egy kéz ragadta meg a vállam, és visszatartott.
-Erre csajos délutánra biztos nem lehetk meghívott?-kérdezte a fülembe dünnyögve.
-Ne..nem-nyögtem ki. A pulzusom az egekbe szökött, és a térdem megremegett.
-Kár...akkor szia-nyomott puszit arcomra és indult is vissza. Én utána fordultam és néztem, ahogy Geri elsétál Tomihoz és együtt indulnak el.
_Rebi mit csinálsz? Gyere már!-néztek hátra a lányok, és magamban hálát adtam, amiért csak most vették észre, hogy lemaradtam, és nem látták ezt a kis jelenetet.
A szobámba érve lepakoltam, és már indultam is volna a lányokhoz, de a szemem megakadt a falamra kitett rajzok egyikén...A tigrisen, amit még év elején "mintázott" rólam Geri. Furcsa érzés keletkezett a gyomromban. Elég furára sikeredett a mai nap... Kirázott a hideg az emléktől, ahogy Geri lehelete csiklandozza a fülem. Lehunytam a szemem, lenyugodtam, és kiléptem a szobám ajtaján. Miután becsuktam, és megfordultam beleütköztem egy mellkasba. Felnéztem, és a mellkas tulajdonosa lehajolt hozzám, és megcsókolt.

2. fejezet

 Bocsánat, hogy sokáig nem hoztam részt, csak tanulás külön óra, és csak mostanra sikerült megjavítani a gépem. Köszönöm a türelmetek! :)

-Áááááá.-ásítottam, miután kinyomtam a telefonom, ami ébresztett. Kollégista voltam, és sajnos nem volt szobatársam. Kikecmeregtem az ágyból, és gyorsan előkaptam egy nadrágot, pólót, fehérneműt, és bementem a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzak.Amikor visszamentem a szobámba, addigra sikerült valamennyire felébrednem. Gyorsan összepakoltam a cuccaim, lementem a lépcsőn, majd ki az épületből, és beugrottam a sarki pékségbe valami ennivalóért. Mentem a suli felé, de útközben kaptam egy üzenetet. Megnéztem, és ez állt benne: "Szia Rebi, kések, mert elaludtam. Berni <3". Beértem az iskolába, és Gréti már bent volt.
-Hali csajszi!-köszöntött, és szorosan megölelt.
-Szia!-öleltem vissza.-Berni késik ma, mert elaludt.-mondtam, miután leültem a helyemre, és lepakoltam.
-Remélem hamar beér.-szólt. Hirtelen elsötétült előttem minden, és egy meleg kezet éreztem a szememen.
-Na ki vagyok?-szólalt meg a kéz tulajdonosa, vagyis azt hittem, hogy az.
-Tomi?-kérdeztem a hang alapján.
-Nem-mondta a kéznek az igazi tulajdonosa, Geri.
-Sziasztok!-köszöntem nekik, amikor végre megint láttam.
-Helló! Berni?-kérdezte Tomi, amikor látta, hogy a hippi lány nincs a teremben.
-Elaludt.-mondtuk egyszerre Grétivel.
-Oké. Csak annyit szeretünk volna megkérdezni, hogy eljöttök-e ma délután forró csokizni? És közben többet is megtudhatnánk egymásról. Jöttök?-kérdezte Geri azokkal a szép kék szemeivel.
-Én ráérek.-válaszolt rögtön Gréti, és mindhárman kérdőn néztek rám. Hát nem tudom...nem lógtam még nagyon fiúkkal együtt délután, kicsit fura lesz, de legyen hisz jófejnek tűnek.
-Megyek, miért is ne.-mondtam.
-Szuper! Kérdezzétek majd meg a Bernit is. Jó?-kérdezte Tomi, miközben kimentek a teremből.
-Oké. Sziasztok!-szóltam utánuk, majd még láttam, ahogy visszanéz Geri, és rám mosolyog.
  Konkrétan végigrajzolgattam a matekórát...És az összeset, mert annyira ideges voltam. A lányok próbáltak nyugtatni(Berni megjött 2. óra végére), hogy ne parázzak, hisz ők jófejek, meg a barátaink, mert persze miért voltam ideges? Hát persze, hogy a délutáni forró csokizástól....Hisz nem tudom, hogy kell előttük viselkedni...Mi  van, ha valamit rosszul csinálok, vagy mit tudom én...Wáááh félek...!!!
***
Délután....ez is elérkezett...huhh...nyugi...Amikor összepakultunk utolsó óra után kimentünk a folyosóra...és igen...ők ott vártak minket...MINKET a folyosón. Remegett mindenem, eddig nem nagyon voltak közös programjaim fiúkkal.
-Kész vagytok?-kérdezte Geri, azzal a szép mosolyával.
-Üh...ühüm...-nyögtem ki a padlót nézve.
-Akkor menjünk-mosolygott ránk Tomi.
Elindultunk, hogy keressünk a közelben egy helyet, ahol ihattunk egy forró csokit. Hamar találtunk is egyet, ahol le is ültünk, és rögtön rendeltunk 5 forró csokit.
-Na, És nektek van tesvéretek?-kezdte az ismerkedést Tomi.
-Nekem van egy húgom, Timi.-válaszolt Berni mosolyogva.
-Nekem nincs.-mondta Gréti.
-Nekem egy öccsém, Krisztián..-válaszoltam utoljára.
-Kettő báty.-mondta Geri.-Domonkos és Máté.-fejezte be.
-Hát, nekem sincs.-szólt Tomi.
Miután kihozták a forró csokikat, ami megjegyzem nagyon finom volt, még többet beszéltünk, kérdezgettünk a másiktól, amit meg akartunk tudni róla. A végére valamennyire fel is engedtem, és már én is többet beszéltem. Összefoglalva jó volt, és örülök, hogy igent mondtam.
Amikor végeztünk együtt mentünk, amíg szét nem váltak útjaink.

Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy ilyen sokáig nem írtam. De tönkre ment a számítógépem. ÉS egy ideig még nem lesz jó, de próbálok sietni vele. Ezt is a tabletemről írom, de elég nyögvenyelősen megy, ezért erről nem tudom írni a kövi részt. Mégegyszer nagyon sajnálom, de egy ideig nem tudok írni. :(

1. fejezet

Megszólalt a csengő. Felálltam, és kimentem a szünetre, Bernivel és Grétivel. Elmentünk egy faliújság mellett, de megakadt a szemem egy hirdetésen. "Újra indul a rajzszakkör! Szeretettel várunk mindenkit, szerdán a 16-os teremben!"
-Nézzétek! Menjünk! Ma úgyis ráérünk-mosolyogtam rájuk.
-Jó menjünk!-mondta lelkesen Berni.
 -Persze, hogy megyünk, hülyék lennénk nem elmenni!- szólt Gréti is, és vidáman mentünk matek órára, ami velem még nem fordult elő, mert a matek nem tartozik a kedvenc óráim listájához.
Órák után összepakoltam és kimentem a teremből, és bevártam a két barátnőmet.
-Na menjünk!-indult volna el Berni, ha tudta volna merre.
-Még csak két hete vagyunk itt, nem tudjuk merre van. Kérdezzük meg őket ott!-mutatott rá két srácra, akik néhány méterre beszélgettek tőlünk.
Odamentünk hozzájuk, és tök nyugodtan kérdeztem tőlük.
-Sziasztok! Elsősök vagyunk, is nem tudjuk hol van a 16-os terem, megmondanátok?-kérdeztem, és az egyik fiú máris válaszra nyitotta a száját, a másik pedig furcsán méregetett. Nekem is ismerősnek tűnt, de nem tudtam rájönni honnan.
-Rajzszakköre mentek? Mi is!
-Ő itt Geri.-mutatott a szőke fiúra.
-Sziasztok!-köszönt. Hát persze! Ő volt, akibe belerohantam első nap. Geri. Most már ezt is tudom.
-Én pedig Tomi! Azt mondtátok elsősök?-indult fel a második emeletre, mi meg követtük.-Mi a 10/a-ba járunk.-mondta a fekete hajú srác, Tomi.
-Mi 9/b-sek vagyunk. Berni, Gréti és én, Rebi.-szóltam én is, mutatva közben a szőke lányra, akinek a fején most egy piros kendő fogta hátra a haját, és a másik szőke lányra, akinek lófarokban lógott a haja, majd magamra.
Miután elhelyezkedtünk a teremben, nem is volt nagyon időnk beszélgetni, mert bejött egy fekete, a szemébe hulló hajú srác, és leült a legtávolabbi sarokba.
-Ez ki?-suttogtam, szavaimat Geriékhez intézve.
-11/a-ba jár, emós és nagyon zárkozott, még az osztálytársai sem tudnak róla többet, minthogy a neve Dominik.
Aha...Elég érdekes...Na, de inkább nem feszegetem a témát...
-Jó reggelt gyerekek!-jött be a tanár.-Vannak újak?-nézett körbe. Mi a lányokkal, hárman feltettük a kezünket
-Jó, én András bácsi vagyok. Ti mindenképp mutassátok meg a rajzaitokat.-szólt, és leült, majd elméllyedt egy könyvben.
Elővettem egy lapot meg egy szenet, mert fekete-fehér rajzot terveztem. Elkezdtem rajzolni, a vonalakat kacskaringósan húzogatni és már látszott is a vázlata a rajzomnak. Egy zebra...szerintem elég jó bemutatkozó rajznak.
Csendben rajzolgattunk, és néha felnéztem, hogy megnézzem a többiek mit rajzolnak. Ha jól láttam Berni előtt alakulóban volt egy csendélet,

Gréti egy erdőt kezdett el alkotni,

Tomi lapján egy sas formálódott,

Geri pedig egy tigrist.
-Tigris?-suttogtam neki.
-Igen, nem volt ötletem, és sokáig gondolkodtam ,majd eszembe jutott, hogy szeretek embereket állatként lerajzolni, és szerintem hozzád illene a tigris, igaz hogy nem is ismerlek még, bár remélem ez majd változni fog, a személyiséged szerintem pont annyira egyedi, mint egy tigrisnek a mintázata. Nincs még egy ugyanolyan. Ha kész lesz odaadom.-suttogta vissza fel sem nézve a rajzból, mintha félne, hogy akkor kiesik ebből a koncentrációból, amivel az állatot rajzolja. Édes, ahogy így figyel.
 Óra végéig nem is néztem többet rá, mert csak a végkifejletre voltam kíváncsi. Amikor kész lettem kivittem a tanárnak a rajzomat Bernivel és Grétivel, hogy megnézze őket.
-Hmm....Hmm....-hümmögött a három rajz felett, ami nagyon idegesítő volt. Remélem nem fogja mindig ezt csinálni...
-Ezek nagyon szépek...őőő...
-Rebeka.
-Bernadett.
-Gréta.-Mondtuk a neveinket.
-Gyönyörű az összes. Ki fogom rakni a folyosóra.-dicsért meg minket András bácsi.
Amikor visszamentem az asztalhoz összeszedni a cuccaim a fiúk már elmentek. Találtam ott egy üzenetet: Bocsi, hogy nem vártunk meg titeket, de sietnünk kellett. Itt a rajz Geri, Tomi.

Szép lett...

Prológus

-Utálom ezt a szoknyát!-morogtam a tükör előtt, az ünneplőmet nézve.
-Nyugodj meg kislányom, nagyon csinos vagy!-biztatott anya, de nem hatott, akármennyire is kedvesen mondta.
-Ahh...Mehetünk anya!-erőltettem mosolyt az arcomra.
-Kriszti, gyere már!-kiabált anya fel az emeletre.
-Mondtam már, hogy ne hívj Krisztinek! A nevem Krisztián!-szaladt le a lépcsőn egy mogorva arcú fiú.
-Jajj kicsim!-mondta anya, miközben felrángatta magára a cipőt.
-Ahhggrrr...--vágott pofát az öccsém.
-Jajj!-csaptam a homlokomra.-Hópihe!-rohantam a konyhába, ahol egy fehér macska ült egy piros tál mellett, és engem bámult az zöld szemeivel. Gyorsan előkaptam egy konzerv macskaeledelt, és megetettem, mire elkezdett dorombolni. Megsimogattam, és elbúcsúztam tőle, majd rohantam, mert anya már kiállt a kocsival a garázsból.
-Már bepakoltam a bőröndöket. Gyere!-szólt ki anya az autóból.
-Krisz?-kérdeztem, míg beülök a járműbe.
-Itt vagyok!-szállt be ő is. Elindultunk, és néztem a kis házunkat, amíg be nem kanyarodtunk.
-Hiányozni fog Miskolc és ti is!-mondtam. Két perc múlva megálltunk Krisz sulija előtt, és kiszálltam vele együtt.
-Gyere te! Hiányozni fog a világ legjobb öccse!-öleltem meg szorosan.
-Nekem is a legjobb nővér!-mondta, majd elengedtem, és beszálltam a kocsiba. Megvártuk míg bemegy a suliba, utána elindultunk Debrecen felé.

***
Kiszálltam az autóból, és felnéztem a nagy épületre, amire ez volt írva: Leonardo da Vince Rajz Művészeti Gimnázium és Kollégium. 
Akkor még nem tudtam, hogy ebben suliban, amelybe abban a pillanatban betettem a lábamat, az életem legszebb négy évét fogom leélni...

***
Geri szemszöge

Befordultam a termem folyosójára, és nekiütköztem valakinek, akit rögtön el is kaptam a derekánál fogva.
-Úúú bocsi, nem figyeltem, és köszi, hogy megfogtál!-mondta egy fekete hajú lány előttem.
-Semmi, én sem figyeltem.-mondtam lesütött szemmel.
-Bocsi, de nekem sietnem kell,mert elsős vagyok, és beszélni akar velünk az ofő, még az ünnepség előtt.-szaladt el, de még egyszer visszafordult, és rám mosolygott. Nagyon kedvesnek tűnik. Meg kéne ismerni. Azt mondta elsős?...

Sziasztok!
Nekem ez az első blogom, és remélem tetszeni fog nektek! :D
Ez egy gimis lányról szól, aki nagyon jól tud rajzolni, ezért rajz szakos gimibe jár, és több barátja is lesz, majd szövődnek benne szerelmi kapcsolatok, lesznek benne furcsa személyiségű emberek, és még sok más. Remélem izgalmasnak fogjátok találni! Nem is papolok itt nektek tovább, jó olvasást!